 |
 |
|
Népi színjátékok Ugrás:
Medvefarsangoló | Kecskefarsangoló | Gólyafarsangoló Egyéb állatalakoskodók | Csikós- vagy lovasfarsangoló | Halottas farsangoló Lakodalmas farsangoló | Betyárfarsangoló | Koldus-jelenet A farsang kezdete Szatmárban a farsangolás vízkereszttől hamvazószerdáig tartott. A farsang kezdetét január 6-án este sok helyen zajcsinálással, kolomprázással, ostorpattogatással hozták a falu tudomására.  Érdekes, hogy a farsangkihirdetést az iskolás gyermekek végezték, a farsang berekesztésénél is megjelentek ostoraikkal, kolompjaikkal, ugyanakkor a farsangolásban nem vehettek részt.  Mint mindenütt, Szatmárban is, a farsang a közösség számára szórakozással teli, vidám, felszabadult légkört teremtett. A legkülönbözőbb, ötletekben gazdag játékok kialakulásában nem kis szerepe volt a farsang szabad szárnyalású szellemének. A farsangi hangulat irányításában elsősorban a legényeké volt a fő szerep.  A farsang kihirdetésével egyszerre megkezdődött a farsangolásra való felkészülés, a játékok megszervezése és a bemutatása. Medvefarsangoló Farsang idején, amikor a faluban fonó volt - kedden és csütörtökön -, öltöztek fel a legények medvemaskurásnak.  Szereplők a medvefarsangos játéknál általában 19-20 év körüli legények voltak. Ketten vagy négyen öltöztek fel medvének, Párokat alkottak. Az egyik alakoskodó hím, a másik nőstény medvének öltözött. A hím medve volt a főlegény, a nőstény a menyasszony.  A medvemaskarások érkezését a bekéreztető hozta a fonóbeliek tudomására. Az előkészület részben a házban, részben az udvaron, a szalmakazalnál történt. Öten - hatan öltöztettek egy játékost.  Előszedték a maszkokat, a festéket, ragasztót, és gyors ütemben folyt a munka. A medvék közül az egyik pár álarcot rakott fel, a másik pár arcát bekenték fekete vagy piros festékkel. A suszter mázolta ki őket. Az álarcokat is ő kötötte fel. Kezüket, lábukat, derekukat szalmakötéllel csavarták be. Kecskefarsangoló Kecskealakoskodás általánosan ismert farsangi játék Szatmárban. Panyolán a kecske pár évvel ezelőtt még megjelent a fonóban. Kecskefarsangosnak 17-18 éves fiúk öltöztek fel. A játék szereplői: a kecske, a kecske gazdája (vezetője), a kísérő, a bekéreztető. A kecskét alakító személy térdére ereszkedett. Hosszú, fekete gubát terítettek rá. A guba két ujja szabadon maradt. Az egyik ujja játék közben az illető hátán fekszik, a másik ujjából a kecske nyakát, fejét alakították ki.  A játékos a két térdére és a jobb könyökére támaszkodik, bal kezében egy baltát tart, amit a guba előre irányított ujjába helyeztek. A guba ujjába dugott balta a kecske nyakát, és fejét alkotta. Az ujj végét elkötötték, a balta nyakánál a gubára csengőt szorítottak. Így formálódott meg a kecske feje.  Természetesen a két fül sem hiányzott, amit a leleményes alakoskodók tengeri-csutkából vagy napraforgószárból készítettek. A fejet még szarv is ékesítette, erre a célra egy kos szarva szolgált.  A kecske farkát lószőrből készült csutak helyettesítette. A többi szereplő hétköznapi ruhában jelent meg a kecskével. Ez is mutatta, hogy a kecske játékán volt a hangsúly. A kecskefarsangolók körül csetlő-botló suhancok igen gyakran már előre jelezték a fonóban érkezésüket. A bekéreztető kopogott a szoba ajtaján és belépett. Bekéreztető: Jó estét kívánok. Bentiek: Jó estét. Bekéreztető: Megengednék, hogy szegény vándorlók itt szállást kapjanak? Bentiek: Tessék! A bekéreztető kinyitja az ajtót, s a kívül várakozók színre lépnek. A kecske beugrik, közvetlenül utána jön a gazdája s végül a kísérő. A sort a bámészkodó suhancok serege zárja be. A bentiek helyet adnak a jövevényeknek a szoba közepén. A fonók félkör alakban, oldalra húzódnak. A kecske gazdájának ilyeneket mondanak: - Vigyázzon a kecskére, nehogy kárt csináljon itt! A kecske gazdája: Az én kecském jó kecske. Nem csinál az semmi kárt, csak nem szabad ingerelni. A kecske azonban ekkorra már megkezdi tevékenységét. "Legelni" kezd: a fejével, azaz a guba ujjába helyezett baltával a ház földjét veri. Nagyokat mekeg, jeléül annak, hogy jó legelőt talált. Háziasszony: Ne fald fel a fődet, te kecske! A kecske gazdája Na, elég volt a legelésből, a földet ne edd meg. A kecske, amikor hallja a tiltást, döfködi a közelében levőket. Háziasszony De most már elég volt! Ha nem viselkedik ez a kecske jól, kizavarom! A kecske bánatosan mekeg, amivel mindenkit nevetésre ingerel. Kísérő: Én úgy látom, szelíd állat ez, nem rendetlenkedik, csak most nagyon éhes(a lányokra mutat, mintegy azt jelezve, hogy a kecske miért nyugtalankodik). A kecske gazdája és a kísérő alkudozásba kezd. A kecske gazdája: Na, pajtás, nem veszed meg a kecskémet? Látod, jó étvágya van. Kísérő Azt látom, hogy bajt tud csinálni. Mondja el nekem, hogy mikor és hol született? Ad-e tejet, és mennyit ad? Szokott-e fia lenni? A kecske gazdája: Nem látja, hiszen ez bakkecske. Ekkor nagy kacagás tört ki. A kecske újra mekegni, ugrálni kezd. Ijesztgeti a lányokat, igyekszik azok szoknyája alá bújni. Van, aki az ágy alá bújik előle. Bíztatják egymást: "Ne félj, nem bánt az!" Mégis felugrálnak előtte. A kisebb gyermekek az alakoskodót valóban kecskének hiszik. Éppen ezért számukra ez az alkalom még nagyobb élményt jelent. A helyzet még inkább humorossá válik, amikor a kecske gazdája így nyugtatja a lányokat: - Szelíd jószág ez, ne bántsátok. Csak az anyját keresi. A kacagás, csilingelés még az utcára is kihallatszik. A leányok találgatják, hogy ki lehet a kecske. A többi szereplő személyéből következtetnek kilétére. A játék kb. fél óráig tart, s akkor más helyre mennek. A bekéreztető megköszöni a szíves látást, és jó éjszakát kíván. A kecske mekeg, és kiugrik az ajtón. A pitvarban felemelkedik, kellékeire gondosan ügyelve halad a csoport élén. Utoljára abba a fonóba térnek be, ahol valamelyik szereplőnek a kedvese van. Néha másik faluba is átmennek, különösen akkor, ha valamelyikük ottani lány iránt érdeklődik. Az alakoskodás ugyanis lehetővé teszi, hogy a játékosok bármelyik fonóba beléphessenek. Gólyafarsangoló A szamosszegi gólyafarsangos bemutatására Csóka Mózes elbeszélését tartjuk legszemléletesebbnek. Legénykorában "minden játékban benne volt". Kiváló szervezőként, híres farsangolóként tartották számon. Barátaival így játszotta a gólyafarsangost: "Egyikünk felöltözött kokasgólyának. Mindig én voltam a kokasgólya.  Egyszer, amikor gólyások voltunk, Lakatos Pista volt a jércególya. A kéreztető meg Lakatos Laji, ő jött velünk. Minálunk húztuk magunkra a gúnyát, és úgy este nyolc óra felé indultunk el. Mentünk egyik fonóról a másikra. Még Panyolára is átmentünk. Amikor megérkeztünk valahová, mondtam Lajinak: Eridj, jelentsél be bennünket! Mink meg a pitvarban készenlétben vártunk. Már hallottuk is, hogy mondta: - Van egy pár vendégem, beszabad engedni? Meglöktem a Pistát, ekkor már nyílott is az ajtó és belibbentünk. Hozzákezdtünk kelepelni, hajongtunk jobbra-ballra. Csipkedtük a lányokat. Azok menekültek előlünk. Egyik-másik csőrünket igyekezett megfogni. Odaszól nekem Laji: - Te vigyázz, megfogják a csőrödet! Én meg nagyhírtelen összehúztam magam, s az ágyékomhoz kaptam. Laji meg elkiáltotta magát: - Nézzétek már, nem is a csőrét félti, hanem a petélőjét! Sziszegtünk, kelepeltünk. Pistával összeölelkeztünk. Csőrünkkel egymás hátát simogattuk. Azt mondja a Laji! - Ni, milyen jól esik nekik! De már ekkor Zsuzsika néni odakiáltott, hogy elég volt a disznólkodásból. A lányok a guzsalyukkal körbefogtak bennünket. Szedtük is a sátorfánkat, usgyé, kifele! A Laji kért bocsánatot az alkalmatlankodásért. De ezt már mi odakint hallgattuk. A Zsuzsika néni csak ennyit mondott: Kész a bocsánat, máskor is jöhettek. Mikor kijátszottuk magunkat, visszajöttünk hozzánk, lehánytuk a cókmókot, ha még volt idő, benéztünk az ismerős lányokhoz is. Azért szerettünk felöltözni farsangosnak, mert így a fonóban megzavarhattuk a lányokat, bolondságokat csinálhattunk. Csak az olyan tutyi-mutyi fiúk nem öltöztek fel sohase. Fiatalság, bolondság. Alig vártuk, hogy jöjjön a farsang, így jobban teltek a hosszú esték, kivált, ha más faluba is mentünk. Volt úgy, hogy a panyolaiak ide jöttek, mi meg mentünk Panyolára." Egyéb állatalakoskodók A szatmári állatalakoskodók száma igen nagy. Az ötletek nyomán egy községben is, mint ahogy a fentiekből kitűnik, más és más állatokat személyesítenek meg. Az eddigiek kívül láttunk farsang idején bika-, szarvas-, ökör-, tehén-, disznó-, kutya- stb. alakoskodót. Csikós- vagy lovasfarsangoló Farsang idején egyszer-kétszer öltöztek fel a legények csikósfarsangosnak. A csikósfarsangos kiemelkedő helyet foglalt el a farsangi játékok sorában. Szereplői: huszár, kéreztető, 2 csikóslegény, kovácsmester. Felszerelés, öltözet: legfontosabb kellék a "csikó". Egy rossz teknő fenekén nyílást vágtak. A huszáralakoskodó a derekára húzta, és ott megerősítették. A teknő elülső végére egy fából faragott lófejet csapoltak be. Hátulsó végére lószőrfarkat szegeltek. A ló fejét felkantározták, játék közben ezzel irányították a lovat. A teknőt a lófej kivételével lepedővel borították le. A huszár felső teste alkotta a tulajdonképpeni lovas alakját, aki lobogós ujjú inget, piros lajbit, piros sapkát viselt. A dolmányt a nyakba akasztott veres színű mellény helyettesítette. A huszár arcát kipirosították, fekete boksszal (cipőkrém) bajuszt festettek neki. Láttunk olyan megoldást is, amelynél egy szalmával kitömött, és csizmával ellátott nadrágot tettek át a teknőn. Az alakoskodó huszár tulajdonképpen a saját lábain állt, de mégis úgy tűnt, mintha a lovat nyergelné, s az ő lába lenne a kengyelben.  A ló nyakára csengőt akasztottak. A csikóslegények bő gatyát, sarkantyús csizmát, lobogós ujjú inget és fekete mellényt viseltek. Arcukat bepirosították, boksszal fekete bajuszt festettek. Fejükön pörge kalap, nemzetiszín szalaggal, árvalányhajjal díszítve. Kezükben fokos. A csoporthoz tartozó kovácson kék munkaruha. Fején micisapka (svájcisapka). Arcát bekormozták. Kovácsüllőnek szolgáló alkalmatosságot, kalapácsot, harapófogót és patkót vitt magával. A kéreztető, aki hétköznapi ruhában volt, perselyt vitt.  A csikót "lovagló" huszárjával együtt, a kantárszárat jobbról és balról tartó csikóslegyének vezették be a fonóba. Mielőtt belépnének, a kéreztető köszöntötte a bentieket, és perselyét az asztalra tette, bejelentette a vendégeket.  A csikósfarsangossal kapcsolatban adatközlőink elmondották, hogy szervezték meg 1952-ben a játékot. Nagy Bélának, a játék szervezőjének a szavait idézzük. "A csikósfarsangost én vezettem ezen a télen. Nábrádról hoztam át, de átalakítva adtuk elő. Varga Ernőkénél öltöztünk fel. A csikóshoz szükséges felszerelést én szedtem össze. A huszár előkészítésével Varga Ernő apja is segített. Segítettek a környékbeli fiúk mind, azt, amit tudtak. A rigmusokat én csináltam. Elindulás előtt próbákat tartottunk Vargáéknál. Az előkészület este fél 7 körül kezdődött. A csikóval van a legtöbb baj, a kötés meglazul, vagy elszakad. A teknőt is nehéz tartani a huszárnak. Útközben a kísérők segítettek, ha volt valami hiba. Éjfélig jártuk a fonókat. Utána visszamentünk Vargáékhoz. Ott vetkőztünk le. Néha iszogattunk is." Halottas farsangoló Szereplői: pap, kántor, "halott", a halott felesége, 3-4 siratóasszony, 2 gyermek, a halott fiai, sírásók, harangozó. Kizárólag férfiak játszották. Öltözetük, felszerelésük: a pap földig érő fekete női ruhát, fején papírból készült sapkát viselt. Ruhájával a katolikus papi öltözetet igyekezett utánozni. Kezében nagy könyvet tartott. A kántor ünneplő öltözetben volt. Kezében "imakönyvet" fog. A sirató alakoskodók fekete női ruhában veszik körül a halottat, fejükre fekete kendőt kötöttek. Kezükben zsebkendő, amivel arcukat takarják el siratás közben.  A harangozó, a sírásók, a gyermekek köznapi öltözetben. A sírásók kezében kapa és ásó, a harangozónál pedig kolomp volt. A halottat egy kitömött szalmabáb helyettesítette. Rossz nadrágot és kabátot szalmával tömtek ki, madzaggal összeerősítették. Csizmát húztak a nadrág száraira. A fejet rongyból varrták össze, és szalmával szintén kitömték. A fejet a törzshöz varrták. A nyakrészt ronggyal becsavarták. A nadrág nyílásához egy krumplira erősített kukoricacsutkát vagy sárgarépát erősítettek. A harangozó kéreztette be a fonóba a halottas menetet. A halottat a sírásók vitték egy sargolyán. A sírásók után ment a halott felesége és gyermekei. Őket követte a pap, a kántor, és a siratóasszonyok.  A sírásók a szoba közepére helyezték a halottat. A sírásók és a harangozó kimentek a pitvarba. A halott egyik oldalánál a hozzátartozók álltak. Velük szemben pedig a siratóasszonyok. A pap és a kántor a halott fejénél helyezkedett el. A temetés azzal kezdődött, hogy a halott hozzátartozói ráborultak a tetemre, a siratók pedig hangosan jajgattak. A pap és a kántor megkezdte a szertartást.  Lakodalmas farsangoló A lakodalmas játék a dramatizálás és színszerűség szempontjából fölötte áll az eddig leírt farsangolóknak. Külön megvizsgáltak Panyolán egy lakodalmas játékot, amelyet
1951 farsangján adtak elő.
A csoportot kiegészítette még egy alkalmilag verbuvált muzsikusbanda. Öltözetük, felszerelésük: A pap két fekete szoknyát húzott magára. Az egyik az alsótestét, a másik a felsőtestét takarta. Papírból készítettek részére fekete sapkát. Öltözetével a katolikus papot utánozta. Szakállt is viselt, hogy megjelenése méltóságteljesebb legyen. A játék során kezében egy nagy könyvet tartott. A jegyző sárga bőrkabátot húzott magára, és tenyérnyi széles piros szalagot kötött át a vállán. Fején fekete kalap volt, amelyet nemzetiszínű pántlika díszített. Bajuszt és pakompartot festettek neki boksszal. Könyvet tartott a hóna alatt, amelybe ceruzát helyezett. A vőlegény fekete ünneplő ruhában jelent meg. Csokornyakkendőt kötött, a mellére mirtuszt tűzött, az ujjára gyűrűt húzott. A menyasszony fehér esküvői ruhában, kezén fehér kesztyűvel lépegetett a vőlegény oldalán. Egyik kezével belekarolt a vőlegénybe, a másik kezével menyasszonyi csokrot szorongott. Arcát pirosra festette. Mint a vőlegénynek, neki is gyűrű volt az ujján. A násznagyok kb. 60 évesnek látszó alakok voltak. Bajuszosan, tajtékpipával a szájukban jelentek meg. Karjukon görbe botot tartottak. A vőfélyek közül az egyik (I. vőfély) játszotta a kéreztető szerepét. Ennek a kezében csikófejes cifra bot, a másiknál fokos van. A boton ill. a fokoson zsebkendők és szalagok csüngöttek. Ünneplőruhájuk felső zsebéhez díszzsebkendőt tűztek. A nyoszolyóleányok kifestve és ékszerekkel (nyaklánc, brosstű stb.) felcicomázva lépkednek a menyasszony nyomában. Szatyrot akasztanak a karjukba, amelyben poharak, kancsók és tésztástányérok vannak. A pálinkásbutykos sem hiányzott belőle, hogy alkalomadtán ihasson a násznép. Betyárfarsangoló Panyolán az 1950-es években még játszották a betyárfarsangolót. Panyolán nemcsak a fonóban, hanem a farsangtól függetlenül nagy ünnep alkalmával (pl. karácsony) színpadon, nagyközönség előtt adták elő a betyárfarsangost.  Szereplők: kocsmáros, Sári, a kocsmáros felesége és leányuk, Panni, 3 betyár, 2 csendőr, 2 kereskedő, éjjeliőr, kéreztető. Öltözetük, kellékeik. A kocsmárost megszemélyesítő legény 40 év körüli embernek maszkírozott figura. Hosszú fekete kabátot viselt. Hátán rongyból készült púp látható. Szakálla és bajusza kenderkocból készült. A szakállt és bajuszt vagy odaragasztották a játékos arcárhoz, vagy dróttal a játékos füléhez akasztják. Fején ócska kalap, amely mellé tollseprűt tűztek. Zsebéből hosszú tajtékpipa lóg ki, amit játék közben a szájába dugdos. Kezében szatyor vagy kosár van, abban viszi a borméréshez szükséges kellékeket. Sári 30 év körüli asszony. A csaplárosné szerepét alakította. Pirospettyes ruhában, szakadozott köténnyel jelent meg. Panni 18 év körüli leánynak látszik. A vidéki kisasszonyok öltözetét utánozta: fehér ruhában, hosszú kabátban volt, ujjain gyűrűk csillognak, kezén kesztyűt hord. Kalap díszíti a fejét, szürke fátyol takarja el az arcát, amelyet pirosra kifestenek és bepúdereznek. A mellrészt ronggyal tömték ki. Retikül lógott a karján. A betyárok bő gatyában, sarkantyús csizmában, lobogós ujjú ingben léptek színre. Fejükön darutollas kalap nemzetiszínű szalaggal. Bocskai zsinóros mellényt hordtak. Derekukon pettyes kendő díszelegett, kezükben pedig fokost tartottak.  Az I. betyárt főbetyárnak hívták. Rangját a mellén alulról felfelé húzott széles piros szalag mutatta. A III. betyárnak a kezében persely volt. Ebbe gyűjtötte össze a fonóbeliek pénzadományát. A csendőrök régi csendőr egyenruhába öltöztek.  Az éjjeliőr hosszú gubát vett magára, amelyet a derekán kötéllel kötött meg. Kenderből készített szakálla és a bajusza volt. Kifordított kucsma fedte a fejét. Kezében hosszú botot fog, derekán egy övbe dugott kürt volt látható. Koldus-jelenet Két koldusnak öltözött legény jelenetét örökítjük meg elsőként. Az egyik legény rossz férfiruhába öltözött, bajuszt és szakállt ragaszott magának. Fején rossz kalap. Járás közben sántít. A másik legény rossz női ruhát vett magára. A fejkendőt mélyen az arcára húzta, hogy ne ismerjék fel.   Karjára kosarat akasztott, abba rakta a kapott élelmet. Ő vezette be a férjét, a sánta koldust. Miután beléptek a fonóba, a koldus öreges, reszkető hangon a "Feljött a holdvilág a magos egekre" kezdetű dalt énekelte. Ezután a koldus felesége tartja a kosarát, és várja az adományt. A fonóbeliek hamut vagy szöszt dobáltak bele. Pár pillanat múlva a koldusok énekelve hagyták el a fonót: Szabad néked más szeretőt keresni. Válassz szőkét, válassz barnát, nem bánom, Sohse törődj a szívemmel, hadd fájjon. |
